Házias vendéglő, ahol a tulajdonos maga főz.

„A Rosenstein családi vendéglőt azért nyitottuk meg, mert az a kis büfé, ahonnan a mi kis magánvállalkozásunk indult, már kevésnek bizonyult. A vendégek szerettek volna leülni, egymással és velem beszélgetni, én viszont nem szerettem volna egy feszes, az eleganciájával riasztó éttermet nyitni. Ezért ragaszkodunk a vendéglő fogalmához, noha tudjuk, hogy annál magasabb színvonalat nyújtunk. Időközben sok mindennel csinosítottuk, de a vendéglő intim, családi jellegét nem akartuk megváltoztatni.

Én a hagyományos vendéglátásban érzem otthon magam, persze tudom, hogy haladni kell a korral, mert felnőtt egy új vendég-generáció, és egyre igényesebbek az emberek. A modernizációt már Robi fiamra bízom, arra azonban közösen ügyelünk, hogy minden ételünk íze – akárhonnan jöjjön is az ötlete – „rosensteines” legyen. Sosem voltunk kizárólagos zsidó étterem, a mi vendéglőnkbe minden jó beleillik. Egyébként is „»Minden minden kóser, ami jó “« – mondta anyai nagymamám. Ezért mi a családi vendéglőnkben nem egy irányzat, hanem a vendég elégedettsége mellett köteleztük el magunkat. Engem a vendég mindennapi elégedettsége inspirál. Nem szeretném, hogy halálom után értékeljenek. Én a mában, és a gasztronómia pillanat-művészetében szeretnék nyomot hagyni.”

Néhány szót magamról. A szakács szakmát már gyerekként élethivatásomul választottam. A Kőbányai Vendéglátó Vállalatnál kezdtem tanulmányaimat. Első évesként a Margitszigeti Nagyszállóban voltam tanuló. Kőbányán több kisebb üzletben dolgoztam, majd tíz évet töltöttem vidéken, Nagykőrösön a Cifra Csárdában, és Cegléden. 1979-től tíz éven át vezettem a budapesti Kispipa Étterem étterem konyháját. Első önálló üzletem a Kürtös Ételbár volt, e mellett nyitottam meg a családi nevünkkel hitelesített Rosenstein Vendéglőt 1996-ban.

Nagy boldogságom, hogy együtt dolgozom a családommal. Feleségem, Judit kereskedelmi végzettséget szerzett, most mindnyájunk „Mamája” az üzletben.

Robi fiam pincérként itt kezdte a szakmát, ma már velem együtt vezeti a vendéglőt.

Remélem, hogy a harmadik generáció is a nyomdokainkba lép, de erről még korai nyilatkozni. Mira unokám másfél éves.

Rosenstein Tibor